Esővízgyűjtő rendszer telepítési példa kertbe

Egy 100 négyzetméteres tetőn egyetlen 10 milliméteres eső akár 1000 liter vizet is adhat. Ez már nem az a mennyiség, amelyet érdemes hagyni a csatornán keresztül elfolyni. Az alábbi esővízgyűjtő rendszer telepítési példa egy átlagos családi ház kertjére készült, ahol a cél a dísznövények, veteményes és pázsit kiegészítő öntözése.

A jól működő rendszer nem a hordónál kezdődik, hanem a víz útjának megtervezésénél. Ha a tartály kicsi, rossz helyre kerül, vagy nincs túlfolyása, az első nagyobb zápor után több bosszúságot okozhat, mint amennyi vizet megfog. Néhány gyakorlati döntéssel viszont tartós, könnyen kezelhető tartalék vízforrást építhet ki.

Kiinduló helyzet: egy 120 m²-es családi kert

A példában egy 100 m² alapterületű, cseréptetős házzal és 120 m²-es öntözendő kerttel számolunk. A tető egyik ereszágában lefolyó csapadékot gyűjtjük össze. Ez azért jó kiindulás, mert nem kell az egész tető vízmennyiségét egyetlen tartályra vezetni, mégis jelentős készlet képződik.

A kertben 25 m² veteményes, néhány ágyás és cserjecsoport, valamint kisebb gyepfelület található. A rendszer elsődleges feladata a kézi locsolás és a csepegtető öntözés kiszolgálása. A teljes gyep automata szórófejes öntözése már más lépték: ahhoz nagyobb tároló, erősebb szivattyú és gondos hidraulikai tervezés szükséges.

Mennyi víz gyűjthető össze?

Egyszerű ökölszabály szerint 1 milliméter csapadék 1 liter vizet jelent négyzetméterenként. Egy 50 m²-es tetőfelületre érkező 20 milliméter eső elméletben 1000 liter vizet ad. A leválasztóban, szűrőben és kifolyásnál természetesen van veszteség, ezért érdemes 80-90 százalékos hasznosulással számolni.

Ez azt jelenti, hogy egy kiadós eső után egy 1000 literes tartály gyorsan megtelhet. Emiatt a túlfolyó kialakítása nem választható extra, hanem a telepítés egyik alapfeltétele.

A rendszer elemei a tetőtől a locsolópisztolyig

A példarendszerben az ereszcsatorna lefolyócsövébe egy esővízgyűjtő bekötő kerül szűrővel és töltésvezérléssel. Ez vezeti a tisztább vizet a tartályba, miközben a levelek, nagyobb szennyeződések és az első erősen szennyezett víz egy része nem jut be a tárolóba.

A tartály lehet föld feletti, UV-álló műanyag esővíztartály. Egyetlen 1000 literes egység kis kerthez praktikus választás, két összekapcsolt tartály pedig jobb megoldás, ha nagyobb a tetőfelület vagy rendszeresen öntöz veteményest. A hordó alján csap szolgálhat kézi vízvételre, de az öntözéshez célszerű szivattyús kiállást is kialakítani.

A rendszer fontos részei:

• ereszcsatorna-bekötő szűrővel;
• fedeles, fénytől védett esővíztartály;
• stabil, teherbíró tartályalap;
• túlfolyócső a biztonságos vízelvezetéshez;
• szívótömlő, előszűrő és kerti szivattyú;
• nyomóoldali tömlő vagy KPE/PE cső, szükség szerint szűrővel és csepegtető elemekkel.

A zárt fedél védi a vizet a szennyeződéstől, fény hiányában pedig kevésbé algásodik. Szúnyogháló a beömlőnél és a túlfolyónál is szükséges, különösen akkor, ha a tartály hetekig állhat vízzel.

Esővízgyűjtő rendszer telepítési példa lépésről lépésre

1. Válassza ki a tartály helyét

A tartály a lefolyó közelében legyen, ugyanakkor maradjon hozzáférhető a csaphoz, a fedélhez és a szivattyúhoz. Ne álljon közvetlenül a ház falánál úgy, hogy egy esetleges túlfolyás az alaphoz vezesse a vizet. A túlfolyót legalább néhány méterre, szikkasztó felé, kavicságyba vagy olyan felületre vezesse, ahol nem okoz felázást.

Fontos a szintkülönbség is. A hordó csapja akkor használható kényelmesen, ha a tartály kissé meg van emelve. Az emelés viszont nem helyettesíti a szivattyút: csepegtető hálózat vagy hosszabb tömlő esetén a gravitációs nyomás jellemzően kevés lesz.

2. Készítsen vízszintes, teherbíró alapot

Egy 1000 literes tartály feltöltve több mint egy tonnát nyom. Térkőre csak akkor állítsa, ha az megfelelően tömörített, sík ágyazatra került. Jó megoldás a vasalt betonlap, a stabil térkőalap vagy a gondosan tömörített zúzottköves alap megfelelő teherelosztással.

A leggyakoribb hiba a lejtős vagy süppedő aljzat. A megdőlő tartály terheli a csatlakozókat, nehezíti a vízvételt, és szélsőséges esetben veszélyessé válhat. Telepítés előtt hosszú vízmértékkel ellenőrizze az alapot több irányból is.

3. Kösse be az ereszcsatornát

Jelölje ki a gyártó által javasolt magasságot a lefolyócsövön, majd szerelje be a gyűjtőegységet. A tartály töltőcsonkja általában ennél alacsonyabban helyezkedik el, ezért a bekötőcső enyhe lejtéssel fusson a tartály felé. Ne törje meg a csövet, mert a lerakódó szennyeződés idővel akadályozhatja a víz útját.

A levélfogó ereszvédő hasznos kiegészítő, főleg lombhullató fák közelében. Nem váltja ki a szűrős bekötőt, de jelentősen csökkenti a karbantartási igényt. A csatornát és a szűrőt ősszel, lombhullás után érdemes átnézni.

4. Alakítsa ki a túlfolyót már az első napon

A túlfolyó átmérője ne legyen kisebb a betöltő ágénál. Ha a víz gyorsabban érkezik, mint ahogy távozni tud, a tartály mellett fog kifolyni, vagy visszatorlódhat a rendszerben. A túlfolyó végét védje ráccsal vagy hálóval, hogy rágcsálók és rovarok ne jussanak be.

Ha nincs lehetőség szikkasztásra, a túlfolyó vezethető esővíz-elvezető rendszerbe is, de mindig ellenőrizze a helyi adottságokat és az ingatlan meglévő vízelvezetését. A cél az, hogy a többletvíz ne a ház alapját, ne a szomszéd telkét és ne a járdát terhelje.

5. Válasszon a felhasználáshoz illő szivattyút

Kézi locsoláshoz egy tartályszivattyú vagy önfelszívó kerti szivattyú is megfelelő lehet. Csepegtető öntözésnél a túl nagy nyomás sem előny: nyomáscsökkentővel és szűrővel védje a csepegtetőcsövet. A szivattyú kiválasztásánál nem csak a wattérték számít, hanem a szállítómagasság, a szükséges vízhozam és a csatlakoztatott körök hossza is.

A szívóág végére kerüljön szűrőkosár, hogy az aljára ülepedő finom szennyeződés ne kerüljön a szivattyúba. A szívótömlő ne feküdjön közvetlenül a tartály fenekén. Hagyjon néhány centiméter távolságot, így kevesebb üledék jut az öntözővízbe.

Mire elég 1000 liter esővíz?

Ez nagyban függ az időjárástól, a talajtól és attól, mit öntöz. A veteményes és a frissen ültetett növények célzott csepegtetése sokkal takarékosabb, mint a teljes kert tömlős locsolása. Egy 25 m²-es veteményes nyári vízigénye meleg időben akár heti 500-750 liter is lehet, ezért egyetlen tartály inkább értékes kiegészítés, nem korlátlan vízforrás.

A tárolt esővíz különösen jó választás dísznövényekhez, savanyú talajt kedvelő növényekhez és általános kerti öntözéshez. Ivóvízként, főzéshez vagy tisztálkodáshoz azonban nem használható megfelelő, erre tervezett kezelés nélkül. Ezt a határt érdemes egyértelműen megtartani.

Karbantartás és téli felkészítés

Szezon közben időnként tisztítsa meg a szűrőt, és figyelje, hogy a túlfolyó szabadon vezeti-e a vizet. Ha a tartály alján sok üledék jelenik meg, ürítse ki és öblítse át. Az átlátszó vagy erős napfénynek kitett tartályban gyorsabban megjelenhet az algásodás, ezért az árnyékolás vagy az opálos, UV-védett kivitel hosszú távon kevesebb munkát jelent.

Fagy előtt a felszíni csöveket, szivattyút és csatlakozókat víztelenítse. A gyűjtőegységet állítsa téli üzemmódba, hogy a csapadék ismét a lefolyócsőben menjen tovább. A tartály téli kezelése típustól függ: van, amelyik részben feltöltve is kint maradhat, más típust üríteni kell. Mindig a gyártó előírása szerint járjon el.

A jó rendszer nem attól jó, hogy a legtöbb vizet próbálja mindenáron elraktározni. Attól működik jól, hogy a kert valódi vízigényéhez, a tető méretéhez és a rendelkezésre álló helyhez illeszkedik. Ha bizonytalan a szivattyú, a csepegtető kör vagy a csőméret kiválasztásában, érdemes még vásárlás előtt szakértői segítséget kérni - így a következő eső már valóban az öntözés tartalékát tölti fel.